Chris...
Ez volt az én legnagyobb hibám, miszerint mindenek elé helyeztem az irányába táplált érzéseimet! Nem mintha egy percig is bánnám azt, ami köztünk volt...
Életem elsőnek mondható szerelme hallgatott erre a névre; Chris... Én ebben az időben még sosem éreztem igazinak mondható szerelmet. Esetleg Joel iránt, dehát mi volt az? Semmi! Chris viszont... Ő tényleg viszontszeretett engem!És kellett nekem... Nem tudom, vajon tényleg a személyisége, az egész srác kellett-e nekem, vagy csak a puszta ténye annak, hogy van kihez tartoznom... Máig se tudom pontosan. De azt tudom, hogy piszkosul jólesett éreznem valamit, és hogy tényleg imádtam beszélgetni vele.
Flört flört és flört... És még annál is több flört! Nagy Don Juan volt, semmi kétség! De élveztem :D Én húztam őt, ő húzott engem! Felcsigáztam... Ő is felcsigázott... Szerettem... Ő is szeretett... Élveztem a társaságát... Ő is élvezte a társaságomat... Szerettük egymást!
2 kemény hétig... De az a 2 hét... Maga volt a mennyország! Aztán puff... Ennyi volt...
Még mindig egészen jóban vagyunk, nix konfliktus, de vége! Még mindig számíthatok rá, ha szükségem van valakire, ha beszélgetni akarok valakivel... Ő is számíthat rám... De már csak barátságból... Mert hidd el, kedves olvasó, VAN ILYEN! Hogy szerettél valakit, ő is szeretett téged, de kiderült, mégsem szeretitek egymást annyira, hogy közösen tervezzetek, és ezek után még jó barátok is tudtok maradni! Különleges helyzet, meg kell hagyni, de nem lehetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése