Tudod, milyen érzés az, amikor szeretsz valakit, de hiába? Mert az illető vagy nem is szeret téged, vagy nem meri kimutatni, mit érez. Amikor nagyon vágysz valamire, de teljes szívedből, és látsz is valami halvány reménysugarat... Közben pedig lehet, hogy csak valami olyat láttál, ami nem is valós, csak a képzeleted űz veled tréfát.
Körülbelül ilyen érzésem van Joel-lel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mit gondoljak. Tegnap délután elolvasta a levelemet, de nem írt vissza. Néztem tegnap is, meg ma is, de semmi... Már másodjára csinál ilyet. Amikor először történt ez, akkor még nagyon az elején voltunk, és azt hittem, többet nem is ír. Már teljesen lemondtam róla, ki voltam borulva, de egyszer csak azt látom, hogy vár tőle egy levél! És majd' kiugrott a szívem a helyéről. Ezutána írtam neki, és rögtön visszaírt ő is. Aztán megint írtam, és akkor ő egy hétre eltűnt. Aztán tegnap elolvasta a levelem, de nem ír. És nem tudom, hogy ez mit jelent. De ha nem érdeklem, akkor ezidő alatt miért nem rázott még le? Vagy akkor miért szemezett velem egész évben? Ha valaki tudja a választ, segítsen!
Ma DVD-ztem Mandy-vel meg Lilly-vel. Igen, kibékültünk. De sajnos ez semmit sem változtat azon, hogy ők már végérvényesen és visszavonhatatlanul összenőttek. Én pedig maradok a harmadik. Valahogy mindig így járok.
Az az egy szerencsém van, hogy itt van nekem Tay. Pontosabban nincs itt. Spanyolországban van. De ő akkor is itt van mellettem. Rá mindig számíthatok. Ha jobban belegondolok, ő az első és egyetlen ember az életemben, akivel tudok beszélgetni fiúkról, csalódásról, boldogságról, egyszóval az érzéseimről. És talán ennél több nem is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése