Suli van!

Szépen kezdődik a suli! Az évnyitón majdnem elájultam, olyan jól nézett ki Joel! És olyan volt tényleg, mint egy félisten! És hihetetlen boldog voltam! Szemeztünk! És nagggyooon szerettem! Azt éreztem, hogy végre valakit igazán szeretek. SZERELMES VOLTAM!
Legalábbis ezt hittem egész estig... Amikor is Tommy-val MSN-eztem... És olyanokat írt, amit leginkább jobb lett volna nem is olvasnom! A következők derültek ki: Joel bukós, minden év végén pótvizsgázik, a nagyfiúk közé kell hogy tartozzon, tehát cigizik, lusta, mint a dög, és csak a biciklijét ismeri. És nincs az a barátnő, aki kedvéézt lemondana erről...
NA ÉS EZ AZ ÉN JOEL-EM!!! A makulátlan, inteligens, Joel! Vagyis éppenhogy nem az, csak az én emberismeretem hagyott cserben!
És ezek után teljesen összetörtem! Nem aludtam, bőgtem, és ki voltam akadva. Még ma is van valami ebből az érzésből, de talán egyszer teljesen elmúlik. Már csak egy évig járunk egy suliba (jobbik esetben), feltéve, hogy sikerül az érettségije... Amit ugye senki se tud biztosra...

Hát kárpótoljon az, hogy van egy új srác az osztályban. Aki mellesleg nagyon jól néz ki. Igaz, nincs 196 centi, mint Joel, de ő már számomra úgyis csak halott ember... Fáj a szívem miatta, nagyon de nagyon, de nincs mit tenni... El kell felejtsem! És hát van ez a Wilson, aki mintha megmozgatott volna bennem valamit, ezek után a történtek után. Meglátom, mi lesz, hisz csak 3 napja ismerjük egymást, de azért reménykedem. Hátha megbarátkozok a gondolattal, hogy nem lesz semmijen Joel! Mert már nem is tudok úgy nézni rá, mi ezelőtt. Mély megvetést érzek, amikor látom. De közben igen nagy probléma, hogy még mindig szeretem, pedig az is biztos, hogy megvetem, és gyűlölöm amiatt, ami kiderült róla.

Vajon az én temetésemen ki szaval majd?

Most már nem tartom valószínűnek, hogy Joel visszaír. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen selejtes a fiúk agya. Elnézést kérek azoktól, akiknek nem az! De ha az ember fiának üzenetet írnak, akkor már a jómodor miatt is illik visszaírni. De úgy látszik, már a jómodor is kiveszőben...

Valahogy hasonlóan jártam egy másik fiúval is. Csak vele még idáig se jutottam el. Ugyanis vissza se írt. (Na de nehogy azt higgye bárki is, hogy én ilyen fajta vagyok. aki össza-vissza írogat mindenféle fiúk után. Csak ők ketten voltak. Senki más. Mert azt hittem, hogy nem csak én érek ÍGY... Utólag úgy látszik, tévedtem.) Naszóval a lényeg az, hogy ez a srác mégcsak vissza se írt. Csak elolvasta, aztán nemes egyszerűséggel kitörölte. Igen, a jómodor! Ég mit ad Isten? Tegnap telefonáltak a suliból, hogy szavalnom kell a nagymamája temetésén... Uhhh... Ugyanis a nagyi tanár volt, az én nagymamám jó barátnője, és azt mondják az okosok, hogy nagyon szerette hallgatni, ahogy szavalok. Ez az én szerencsém... Mehetek a temetésre, ahol ott lesz a fél város, ugyanis hatalmas hajcihő várható, és természetesen ott lesznek az unokák is, Will-el egyetemben. És amikor megkérdeztem anyut, hogy VAJON miért nekem kell ott verset mondani, ő azt mondta, hogy kinek másnak kéne, amikor én vagyok a legjobb a városban. Ez meg úgy hangik, hogy a hátam is borsódzik tőle. A legjobb a városban... Arra, hogy temetéseken szavaljak? Nem akarok olyan előadóművész lenni, aki TEMETÉSKRE jár SZAVALNI!

Levágattam a hajam! Szerintem jó lett! :D A hátulja rövidebb, az eleje meg hosszabb. Bár ki tudja, hogy másoknak is tetszeni fog-e. Ugyanis amikor még suliidőben levágattam 10 centit a hajamból úgy, hogy még azért mindig az állam alá ért, Mac, egy általam igen kedvelt srác, megkérdezte, hogy miért vágattam le.... Na köszi....

De hogy senki ne higgye, hogy pesszimista vagyok azt is leírom, hogy egyáltalán nem vagyok szomorú. Sem azért, mert Joel nem vesz rólam tudomást, sem azért, mert temetésen fogok verset mondani. Nagyon is boldog vagyok!
Meg elkezdtem olvasni A gólyakalifát (Babits Mihály) és nem is olyan rossza, mint amilyenre számítottam. Kellemes csalódás...

Mai napi csalódások

Tudod, milyen érzés az, amikor szeretsz valakit, de hiába? Mert az illető vagy nem is szeret téged, vagy nem meri kimutatni, mit érez. Amikor nagyon vágysz valamire, de teljes szívedből, és látsz is valami halvány reménysugarat... Közben pedig lehet, hogy csak valami olyat láttál, ami nem is valós, csak a képzeleted űz veled tréfát.
Körülbelül ilyen érzésem van Joel-lel kapcsolatban. Nem tudom, hogy mit gondoljak. Tegnap délután elolvasta a levelemet, de nem írt vissza. Néztem tegnap is, meg ma is, de semmi... Már másodjára csinál ilyet. Amikor először történt ez, akkor még nagyon az elején voltunk, és azt hittem, többet nem is ír. Már teljesen lemondtam róla, ki voltam borulva, de egyszer csak azt látom, hogy vár tőle egy levél! És majd' kiugrott a szívem a helyéről. Ezutána írtam neki, és rögtön visszaírt ő is. Aztán megint írtam, és akkor ő egy hétre eltűnt. Aztán tegnap elolvasta a levelem, de nem ír. És nem tudom, hogy ez mit jelent. De ha nem érdeklem, akkor ezidő alatt miért nem rázott még le? Vagy akkor miért szemezett velem egész évben? Ha valaki tudja a választ, segítsen!

Ma DVD-ztem Mandy-vel meg Lilly-vel. Igen, kibékültünk. De sajnos ez semmit sem változtat azon, hogy ők már végérvényesen és visszavonhatatlanul összenőttek. Én pedig maradok a harmadik. Valahogy mindig így járok.
Az az egy szerencsém van, hogy itt van nekem Tay. Pontosabban nincs itt. Spanyolországban van. De ő akkor is itt van mellettem. Rá mindig számíthatok. Ha jobban belegondolok, ő az első és egyetlen ember az életemben, akivel tudok beszélgetni fiúkról, csalódásról, boldogságról, egyszóval az érzéseimről. És talán ennél több nem is kell.

Ez a nap is eltelt...

Joel-ről semmi hír...Már múlt hét szombat óta nem adott magáról semmi életjelet. Abban reménykedem, hogy nyaralni van. Igaz, hogy ha itthon van is sok időbe telik, mire visszaír, de olyan még nem volt, hogy majd' másfél hétig nem hallatott magáról. Mindig izgatottan nézem, hogy kaptam-e új levet, és sajnos eljutottam odáig is, hogy hatalmas csalódottságot érzek, amikor megjelenik, hogy új levelem érkezett, és kiderül, hogy "csak" Tay írt. Pedig nehogy azt higgyétek, hogy nem örülök Tay levelének. Nagyon is örülök! Csak igaz, ami igaz, még joban örülnék, ha Joel írna.

Mostanában, ha Joel ír, megjeleni egy halvány szikrája az örömnek bennem. Pedig ezzel szemben én egy pozitív gondolkodású, életvidám lány vagyok! Boldog vagyok én talán Joel levelei nélkül is... Dehát az ő levelei teszik mégboldogabbá a napjaimat.

Ma muffint sütöttem. Mostanság sütni is szeretek. Főleg a nyers tésztát kóstolgatni. Hmmmm... Isteni!

Anya szerint le kéne járnom a strandra... Persze, én szívesen mennék, de kivel? Az öcsémmel? Megbuggyant anyu? Ki meg strandra az öccsével??? Én biztos nem! Meg szerinte a kerben is tevékenykedhetnét... Ennél hülyébb ötletet! Én, meg a kertészkedés? Meg a piszok a körmöm alatt? Ebből anya azt a következtetést vonta le, hogy akkor minek is van kertünk? Na, az az igazság, hogy ÉN IS EZT KÉRDEZEM! MINEK NEKÜNK KERT? Persze, azt szeretem, amikor a nyáron kifekhetek napozni, vagy slagozhatunk, meg amikor télen hatalmas bunkert építünk hóból, de a hátsó kertre én személy szerint nem tartok igényt. Mondjuk a barackfa, a málna, meg az eper maradhat, meg még a borsó is. De a borsót is csak nyersen vagyok hajlandó megenni!
Szóval ennyit arról, hogy fölcsapok kertésznek. Ahogy azt mondta volt Tommy; én az az iszapbirkózós fajta vagyok, mintsem az a háziasszony-tipus, amikor ezt a témát is kitárgyaltuk. Ugyanis nekem semmi bajom Tommy-val. Sőt! Kifejezetten élvezem a vele való beszélgetéseket! Mindig hatamasakat nevet közben, irtó jó szórakozás. Mindig úgy irányítom a beszélgetést, hogy kis játszmákban mérhessük össze magunkat, és általában én győzök! Lehengerlő dumám van! Ettől függetlenül az életben nem járnék vele.

Már előre várom, a fürdést! Lehet, hogy hülyén hangzik, de imádok fürdeni! Ráadásul most újítottam be egy Nivea habfürdőt; mennyei illata van! Ó, a legújabb felfedezésem pedig a Dove golyósdeo! Ilyen finom illatú dezodorom még nem volt! Egyik kedvenc elfoglaltságom a dm-be járni. Apropó dm! Újonnan vannak ezek a törzsvásárlói kártyák. Meg is rendeltem már a sajátomat, és azt írták, hogy 10 héten belül kiküldik. 4. hónap 16-án rendeltem, és most pedig 6. hónap 30-a van. Ergó már letelt a 10 hét, a kártya meg még sehol... Ennyit a pontosságról!

Néhány fontos részlet...

Most pedig megpróbálok leírni néhány olyan dolgot, ami hozzá tarozik az életemhez, amik és akik fontosak nekem, és még pár fontosabb részletet, amiáltal pontosabb képet kaphatsz rólam, ha egyáltalán eddig eljutottál, és nem kattintottál át nyomban egy másik blogra.

Kezdjük:

Taylor: a legjobb barátnőm, aki talán az egyik legfontosabb ember számomra. Már nem egy suliba járunk, de ő azok közé a barátok közé tartozik, akik megmaradtak kekem a suliváltás után is.

Az osztályom: kb. 30 fő, rengeteg éretlen kisfiúból áll és velem együtt 8 lányból. A srácok nagyon jófejek, van 2 kétes erkölcsű osztálytársnőnk, 2 csaj, akik meglehetősen szürke egerek és mi négyen; Mandy, Lilly, Lucy meg én.

Suli: 9.-re jöttem át ebbe a suliba, ahova most járok. A végletekig maximalista vagyok, addig nem megyek be suliba, amíg nem tudok mindent arra a napra. Magammal szemben elfogadhatatlannak tartom, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztem. Talán mondtatom azt, hogy lételemem a tanulás és a bizonyítás. :D Remélem, ettől senki nem tart strébernek, mert szerintem hatalmas különbség van aközött, ha valaki stréber, és ha valaki maximalista.

Mandy és Lilly: a legjófejebb csajok az oszályomból, akiket nagyon szeretek, de igazából nem tudok teljesen megbízni bennük, bár jókat elhülyülün együtt

Lucy: szintén osztálytársam, és néha eldumálok vele, bár nehezen találok közös témát. (nagyon picit nyafka)

Joel: az én Szőke Hercegem. Két osztállyal fölöttem jár, és eszméletlen helyes. Nekem úgy tűnt, hogy ő is fölfigyelt rám, mert egész évben "szemeztünk". Ja, és mellesleg egy ideig egymás mellett laktunk. Sose szólított volna meg, ígyhát merész elhatározásra jutottam pár hete: írtam neki a neten(nem MSN-en), hogy emlékszik-e rám. És visszaírt! Azóta írogatunk egymásnak, bár igaz, hogy elég semmitmondó levelek ezek. De hátha egyszer lesz belőle kicsit több is. (Azért senki se gondolja, hogy naponta 50 soros e-mail-eket írogatunk! De szép is lenne... De sajnos nem. Ugyanis neki egy hétbe telik, míg végre elolvassa a levelem, és inkább csak 2 sort szoktunk írni.)

Bulizás: ez egy olyan téma, amiről én sajátos nézeteket vallok. Miszerint: a bulin való pasizás a legnagyobb hülyeség, amit ember csinálhat, mert a bulizós pasik 90%-ának csak arra az estére kellessz, hogy legyen kit taperolniuk. Illetőleg a bulikon részegen fetrengő hapsik látványa szánalmas, és én ezt csöppet sem kívánom. Na, ez az oka annak, hogy sose megyek bulizni Mandy-vel és Lilly-vel a hétvégén.

Színészet: kislány korom óta szavalok és titkon arra vágyom, hogy egyszer talán színésznő leszek, és meghódítom Hollywood-ot! Lehet, hogy gyerekesen hangzik...

Modellkedés: igazából ez is érdekel.:D Nagyon szeretem nézni a Topmodell leszeket.

Zene: énekelni is imádok, a kedvenc számaimnak pedig kívűlről fújom a szövegét

A családom: anyukámat nagyon szeretem, de a szerelmi "ügyeimről" mit sem tud. Apával nem túl mély a kapcsolatom, elég sokat dolgozik, és így rám nincs annyi ideje. Van egy öcsém és egy húgom is.

Sajátos szórakozásaim: imádok különböző stílusú ruhákba beöltözni aztán ebben pompázni egész nap, és fényképezni egymást, hiszen ebben a tevékenységben Taylor is mindig csatlakozni hozzám!

Aztán szeretek jó filmeket nézni, strandolni, napozni, és hatalmasakat beszélgetni. (főleg Tay-jel.)

Itthon pedig szívesen netezek, (mostmár a bloggolást is egyre jobban élvezem :D) olvasgatok (jó kis csajos könyveket), meg szoktam "tornázni" is, amit inkább csak jókedvű ugrabugrálásnak kéne neveznem!

Amiket még nagyon szeretek: jóillatú parfümök, Dove meg Nivea tusfürdők, samponok..., szaglászni az illatszerboltokban, a papír-írószerben kutakodni, és mindenek előtt VÁSÁROLNI!

Jaj, de ki ne hagyjuk Darren Shan-t, akit együtt imádok Tay-el!

Egy tinilány életének leírása magától

Hello mindenkinek!

Torrance-nek hívnak, becézve csak Tory. 15 vagyok, most fejeztem be a gimi 9. osztályát. A blogomban szereplőknek, barátaimnak, családtagjaimnak, esetleges ellenségeimnek másik nevet fogok adni, ugyanis nem szeretném, hogy az, aki olvas és netán ismer is, személyeskedésnek vegye azokat, amiket írok. Ugyanis ezt a blogot nem a szennyes kiteregetésére szánom, hanem sokkal inkább önmagam szórakoztatására. (És talán mások szórakoztatására is, vagy talán elgondolkodtatására.)

Azt hiszem, ezáltal túlestünk az udvarias bemutatkozáson, nem tudom, kellene-e még valamit írnom bemutatkozás gyanánt, úgyhogy inkább belekezdek életem történetébe, s ha van még valami fontos, akkor arra majd út közben kitérek.

Itt a nyár én pedig nem tudok mit kezdeni magammal. Főleg most, hogy azt se tudom, fogok-e csinálni egyáltalán valamit a nyáron azon kívül, hogy otthon ülök, és pihenek, vagy ha úgy jobban tetszik, itthon punnyadok, és haldoklom az unalomtól. Ennek több oka is van:

1. A legjobb barátnőm, nevezzük Taylor-nak, elutazott a nővéréhez Spanyolországba, és ott fogja tölteni az egész nyarat, és majd csak augusztus közepén jön vissza. Addig pedig nélkülöznöm kell az első és egyetlen lelki szemetesládámat, akit mellesleg imádok, s így elmaradnak a péntek délutáni hatalmas fagyizások is, amikor Tay-jel beülünk a cukrászdába, és órákig dumcsizunk. (Ja, azt még meg kell említenem, hogy Tay-jel már egy éve külön iskolába járok.)
2. A következő ok, amiért nem tudok mit csinálni, az az, hogy összebalhéztam kissé azzal a 2 barátnőmmel, Mandy-vel és Lilly-vel, akikkel egy osztályba járok. (Velünk szokott lógni még Lucy is, aki viszon a szünetben szívesebben van a régi barátnőivel, akik más suliba kerültek.) A lényeg az, hogy Mandy és Lilly együtt járnak bulizni, egymásnál alszanak buli után, és én meg így mellőzve vagyok. (Később kifejtem, mi az oka annak, hogy én nem tartok velük bulizni.) És hát a következő történt velük: megdumáltuk, hogy szombaton strandolni megyünk, és én szépen mentem a megbeszélt időre a strandhoz. csakhogy ők nem méltóztattak eljönni... Én meg egy órát vártam, de nem jöttek. Aztán beszéltem Lilly-vel, aki azt mondta, hogy Mandy felhívta őt, hogy nem elég jó az idő, és akkor ne legyen strandolás. Engem meg senki se hívott föl. És ezen kiakadtam. Főleg azután, hogy Lilly szerint túlreagálom, és egyáltalán nem igyekezett bocsánatot kérni, amiatt, hogy egy órát fölöslegesen vártam rájuk. Mandyvel még nem sikerült beszélnem ezek után. Naszóval, azóta nem hívtak, pedig ma együtt akartunk csinálni valamit...
3. A harmadik, és talán legfőbb oka annak, hogy nincs semmi programom, az az, hogy nincs barátom... Azt igazán nem mondhatja senki, hogy csúnya vagyok. Gyönyörű szőke hajam van, és tengerkék szemem, mellesleg az alakommal sincs semmi baj, 56 kg vagyok és 61-es a derékbőségem. Lehet, hogy az a baj, hogy túl elérhetetlen vagyok a fiúk számára. És ezt a szó szoros értelmében értem, ugyanis 181 centi magas vagyok. Így aztán elég csekély az esélye annak, hogy találjak egy olyan fiút, aki "elér" engem. Szóval így állok. Bááár, ha jobban belegondolok, van egy srác, aki kettővel fölöttem jár, (iszonyú helyes, szőke pasi) és 196 cm!!!(ezt pontosan onnan derítettem ki, hogy sikerült megkukkerolnom a suliorvosnál a papírját...:D) Később majd még róla is fogok írni, úgymint Joel, a Szőke Herceg.

Naszóval így állok nyári programok terén... Elég siralmas, nem? Bár próbálom nem nagyon beleélni magamat az önsajnálatba. Egyébként is a nyáron angoltanárhoz fogok járni, hogy jövő év végére lenyelvvizsgázhassak, és aztán előrehozott éretségit tehessek, ebből az általam nagyon is kedvelt nyelvből, amit az iskolámban nem túl magas szinten oktatnak:D

Azt hiszem, most ezáltal vázoltam pillanatnyi helyzetem, aki ezt elolvasta, már gondolom eldöntötte, hogy kíváncsi-e a folytatásra. (Bár erősen kétlem, hogy olyan nagyon izgalmas sztori lennék, inkább csak egy átlagos, vagy lehet, hogy annyira nem is átlagos tinilány életének önmagától való talán kissé unalmas leírása.) De remélem, azért nem vesztettem el az összes olvasómat már az első bejegyzésem által.