Szervezzünk programot magunknak I.

Megőrülök... Annyira hiányzik! A mobilomon már elindítottam a visszaszámlálást! Ugye 14 napig van távol a kedves, de még mindig el kell telnie 11 napnak, hogy újra láthassam! Bár most, hogy már este fél 11 körül van...már nem is teljes 11 nap...kicsit kevesebb... (Ugyanis jövő utáni hétfőn REGGEL már láthatom!)

A nagy várakozásban elkezdtem programokat szervezni magamnak! Furcsa, hogy az ember most látja csak a szembetűnő különbséget a szingli életmód és aközött az életmód között, mikor van kihez tartoznod. Programokat KELL hogy szervezzek magamnak, mert különben megőrülök!

Hétfőn Taylor-ral voltam! Végre dumálhattunk egy nagyot! Már nagyon hiányzott beszélgetni egy jót, főleg így, hogy hétfőn már úgy ültünk a cukrászdában, hogy már én is ünnepélyesen elhagytam ártatlanságomat. Nagyon imádok Tay-el beszélgetni... Főleg a szexről! Annyi mindent tud! Vagy lehet hogy nem is tud többet, mint én, de neki legalább már van tapasztalata! Ellentétben velem... Ugyanis a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetném tapasztalatnak azt a 2 szexuális érintkezést, amiben nekem eddig részem volt. De leszek én még tapasztalt, és profi! Csak jöjjön végre haza Rob!

Kedden egész nap rajzoltam! Kimerítő egy dolog, az biztos... De imádom! Rajzolás közben megszűnik körülötted a világ! Nem létezik semmi más, csak te, a rajzlap meg a ceruza. És hihetetlen mérges leszel, ha valaki megzavar ebben a szent folyamatban, ezek között a szent körülmények között! Mert mondhat bárki bármit, a rajzolás szent az alkotó számára! És tilos megzavarni!
A rajz pedig... Ha beszélni tudna... Pontosan olyan lett, mint ahogy azt terveztem.

Szerda... Mit csináltam én szerdán?? igen... SEMMIT! Ezért is telt olyan lassan az idő! Csak neteztem, és szintes semmi mást nem csináltam! Hát... Ez elég gáz!
HOPPÁÁÁÁÁ! De mégis!!! Megfürödtem! HÚÚÚ de gáz ezt így kijelenteni! De mi tagadás, azóta azt hiszem nem mostam hajat, és nem is fürödtem rendesen, mióta Rob elment. Történt ez vasárnap. Nem mintha egy ápolatlan tipusú leányzó lennék! Mert nagyon nem vagyok az! Inkább tisztálkodásmániás, mint nem az. De ha nincs itt Rob, akkor nincs ki miatt hajat mosni... Mert egyébként sem áll olyan vészesen a hajam, de ha Robbal vagyok, akkor 2naponta mosom, hogy elég szép legyek. De ez is nonszensz, hogy a nők csak a férfiak miatt akarnak szépek lenni! Mégis mit hisznek magukról a pasik?? Hogy ők olyan nagy számok? Hogy a nők nem elég jók akkor, ha nem tökéletesek? Mert talán a férfiak tökéletesek lennének, és kijárna nekik a tökéletes nő?
Na, ezek azok a kérdések, amik a Rob & Én kapcsolatban nem játszanak... Olyan szerencsésen sikerült pasit találnom, hogy neki aztán gyönyörű hercegnő lennék egy hetes hajjal, büdösen piszkosan... Ami nem feltétlen utal makulátlan ízlésre... De én pont ezért imádom Robot! Mert minden igényéről képes lemondani értem!
Csakhogy én nem igazán élek ezzel a lehetőséggel... Jobban szeretem, ha mindenki istennőnek tart! Anya szerint nem kellene feltétlen delnőt alakítanom Rob mellett, dehát nekem ez kell a boldogsághoz... Lehet, hogy Rob boldogságához nem ez kellene... Hanem inkább az, hogy kicsit kevesebbet foglalkozzak a külsőmmel... De amíg ezt nem hányja a szemere, addig nincs baj. És ha jól ismerem, akkor nem is fogja... Mert ő meg úgy imád engem, ahogy vagyok! Delnőként is!

A nagy felfedezések kora

Hihetetlen jó dolog a szex! Eddig azt hittem, hogy símán meg lehet úszni ezt a témát, sőt, inkább cselekedetet a házasságig. És meg is úszhattam volna... Ha AKARTAM VOLNA! DE múlt szerdán úgy döntöttem, nem akarom!

Szerda után úgy voltam vele, hogy BASSZUS!!! Ilyen a szex??? Mi a jó ebben? Azt terveztem, hogy szépen várunk majd Robbal a következőig, akár megvárom, mire hazajön "üzleti útról", és majd 2 és fél hét múlva lesz a második. Ember tervez... (És ugye Istennek kéne végeznie, bár azt hiszem, jelen esetben nem biztos, hogy Isten akarta így, bár ki tudja...) A lényeg, hogy csütörtökön úgy egymásnak estünk a puszta kellős közepén, a kiterített takarónkon, hogy haza kellett jönni. És ez volt a legjobb döntés!

Valószínűleg a szerdain úgy izgultam, hogy az lehetett az oka annak, hogy bár megvolt minden (igen, MINDEN; részéről és részemről is), mégsem volt az igazi. Na, a csütörtök ennek aztán szöges ellentéte volt! ENNYIRE még soha nem élveztem semmit sem! Azt pedig külön csodálom Benne, hogy mindkétszer, amikor szeretkeztünk, símán bírta egy órán keresztül... Az azért nagy szó, ha számításba vesszük, hogy előttem Ő is szűz volt! Szerdán nem igazán élveztem, hogy egy órán keresztül voltunk összenőve... Ellenben csütörtökön! Az valami fenomenális volt! HIHETETLEN! Az is jellemző, hogy a szülők inkább ijesztgetnek, ha szóba kerül a szex, és csak pont azt hallgatják el, ami a lényeg... HOGY A SZEX ISZONYATOSAN JÓÓÓ!

Nagyon kellett az a második, a megerősítés, mielőtt elutazott!
Neked is csak javasolni tudom, hogyha az első szex nem volt olyan jó, próbáld csak meg a másodikat is, garantáltan elszáll az agyad! (Persze tényleg csak akkor bújj ágyba valakivel, ha szereted. És ő is téged! Ja, és lehetőleg ne az első randin! Nekem eszméletlenül tetszett így, 5 hónap után!)

Most meg epedve várom haza az én Szerelmemet!

De azért ez is felháborító, nem?? Itt hagy 2 teljes hétre! (Igaz, én is elmegyek pár napra Pestre... De hát mi az 2 héthez képest?) Jó, majd megvigasztalom magam pár új rucival... De akkor is fenemód hiányzik!!!

Na nem baj, majd bepótoljuk! Ha hazajött... Utána úgyis utazunk el kettesben... :D

Változnak az idők, kislányból nagylány lesz

Úgy fél évvel ezelőtt rám szakadt a világ!

Ekkor kezdődött el valami, ami még most is tart, és remélem, hogy tartani is fog... Talán örökre...
Megtaláltam azt, aki mellett el tudom képzelni az életemet.
Mindig is így szerettem volna. Ha 16 évesen találom meg Őt. Mint Jessica Masriani Rob Wilkins-t, és viszont. Ez a kedvenc könyvem. És mindig személyiségbeli hasonlóságot éreztem Jess-el. Ő is 16 volt, mikor Rob először megcsókolta. Nos, én is 16 évesen kaptam az első csókot az én Rob Wilkins-emtől. És az én Rob-om is 18 volt akkor, mint Jess Rob-ja...

Életem eddigi legszebb fél éve van most mögöttem, és szeretném, ha hasonlóan szép évek állnának majd még mögöttünk. Boldog vagy, életemben először úgy igazán, és tartósan. És Ő is boldog, és remélem ez így is marad!

Chris mindenek előtt...

Chris...
Ez volt az én legnagyobb hibám, miszerint mindenek elé helyeztem az irányába táplált érzéseimet! Nem mintha egy percig is bánnám azt, ami köztünk volt...

Életem elsőnek mondható szerelme hallgatott erre a névre; Chris... Én ebben az időben még sosem éreztem igazinak mondható szerelmet. Esetleg Joel iránt, dehát mi volt az? Semmi! Chris viszont... Ő tényleg viszontszeretett engem!És kellett nekem... Nem tudom, vajon tényleg a személyisége, az egész srác kellett-e nekem, vagy csak a puszta ténye annak, hogy van kihez tartoznom... Máig se tudom pontosan. De azt tudom, hogy piszkosul jólesett éreznem valamit, és hogy tényleg imádtam beszélgetni vele.

Flört flört és flört... És még annál is több flört! Nagy Don Juan volt, semmi kétség! De élveztem :D Én húztam őt, ő húzott engem! Felcsigáztam... Ő is felcsigázott... Szerettem... Ő is szeretett... Élveztem a társaságát... Ő is élvezte a társaságomat... Szerettük egymást!
2 kemény hétig... De az a 2 hét... Maga volt a mennyország! Aztán puff... Ennyi volt...

Még mindig egészen jóban vagyunk, nix konfliktus, de vége! Még mindig számíthatok rá, ha szükségem van valakire, ha beszélgetni akarok valakivel... Ő is számíthat rám... De már csak barátságból... Mert hidd el, kedves olvasó, VAN ILYEN! Hogy szerettél valakit, ő is szeretett téged, de kiderült, mégsem szeretitek egymást annyira, hogy közösen tervezzetek, és ezek után még jó barátok is tudtok maradni! Különleges helyzet, meg kell hagyni, de nem lehetetlen!

Tory már rég 16 éves, és ÉL... De még hogyan...:D

Te jó ég! Teljesen elfelejtettem a felhasználónevemtől kezdve a jelszavamon át a blogom címéig MINDENT! Kész csoda, hogy most rátaláltam!

Húúúúú... Mennyi minden történt velem egy iskolaév leforgása alatt... A részeletekről nemsoká' beszámolok, de még össze kell hogy szedjem a gondolataimat! Ezek az alakok meg... Úgy értem azok, akikről írtam eddig... A felét BE SE TUDOM AZONOSÍTANI... Úgyhogy lehet lesz egy kis módosítás, de ez azt hiszem jócskán a lényegtelen kategóriába fog tartozni.

Na most teszek egy kísérletet arra, hogy kihagyások nélkül, minden lényegesre visszaemlékezzek...

Suli van!

Szépen kezdődik a suli! Az évnyitón majdnem elájultam, olyan jól nézett ki Joel! És olyan volt tényleg, mint egy félisten! És hihetetlen boldog voltam! Szemeztünk! És nagggyooon szerettem! Azt éreztem, hogy végre valakit igazán szeretek. SZERELMES VOLTAM!
Legalábbis ezt hittem egész estig... Amikor is Tommy-val MSN-eztem... És olyanokat írt, amit leginkább jobb lett volna nem is olvasnom! A következők derültek ki: Joel bukós, minden év végén pótvizsgázik, a nagyfiúk közé kell hogy tartozzon, tehát cigizik, lusta, mint a dög, és csak a biciklijét ismeri. És nincs az a barátnő, aki kedvéézt lemondana erről...
NA ÉS EZ AZ ÉN JOEL-EM!!! A makulátlan, inteligens, Joel! Vagyis éppenhogy nem az, csak az én emberismeretem hagyott cserben!
És ezek után teljesen összetörtem! Nem aludtam, bőgtem, és ki voltam akadva. Még ma is van valami ebből az érzésből, de talán egyszer teljesen elmúlik. Már csak egy évig járunk egy suliba (jobbik esetben), feltéve, hogy sikerül az érettségije... Amit ugye senki se tud biztosra...

Hát kárpótoljon az, hogy van egy új srác az osztályban. Aki mellesleg nagyon jól néz ki. Igaz, nincs 196 centi, mint Joel, de ő már számomra úgyis csak halott ember... Fáj a szívem miatta, nagyon de nagyon, de nincs mit tenni... El kell felejtsem! És hát van ez a Wilson, aki mintha megmozgatott volna bennem valamit, ezek után a történtek után. Meglátom, mi lesz, hisz csak 3 napja ismerjük egymást, de azért reménykedem. Hátha megbarátkozok a gondolattal, hogy nem lesz semmijen Joel! Mert már nem is tudok úgy nézni rá, mi ezelőtt. Mély megvetést érzek, amikor látom. De közben igen nagy probléma, hogy még mindig szeretem, pedig az is biztos, hogy megvetem, és gyűlölöm amiatt, ami kiderült róla.

Vajon az én temetésemen ki szaval majd?

Most már nem tartom valószínűnek, hogy Joel visszaír. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen selejtes a fiúk agya. Elnézést kérek azoktól, akiknek nem az! De ha az ember fiának üzenetet írnak, akkor már a jómodor miatt is illik visszaírni. De úgy látszik, már a jómodor is kiveszőben...

Valahogy hasonlóan jártam egy másik fiúval is. Csak vele még idáig se jutottam el. Ugyanis vissza se írt. (Na de nehogy azt higgye bárki is, hogy én ilyen fajta vagyok. aki össza-vissza írogat mindenféle fiúk után. Csak ők ketten voltak. Senki más. Mert azt hittem, hogy nem csak én érek ÍGY... Utólag úgy látszik, tévedtem.) Naszóval a lényeg az, hogy ez a srác mégcsak vissza se írt. Csak elolvasta, aztán nemes egyszerűséggel kitörölte. Igen, a jómodor! Ég mit ad Isten? Tegnap telefonáltak a suliból, hogy szavalnom kell a nagymamája temetésén... Uhhh... Ugyanis a nagyi tanár volt, az én nagymamám jó barátnője, és azt mondják az okosok, hogy nagyon szerette hallgatni, ahogy szavalok. Ez az én szerencsém... Mehetek a temetésre, ahol ott lesz a fél város, ugyanis hatalmas hajcihő várható, és természetesen ott lesznek az unokák is, Will-el egyetemben. És amikor megkérdeztem anyut, hogy VAJON miért nekem kell ott verset mondani, ő azt mondta, hogy kinek másnak kéne, amikor én vagyok a legjobb a városban. Ez meg úgy hangik, hogy a hátam is borsódzik tőle. A legjobb a városban... Arra, hogy temetéseken szavaljak? Nem akarok olyan előadóművész lenni, aki TEMETÉSKRE jár SZAVALNI!

Levágattam a hajam! Szerintem jó lett! :D A hátulja rövidebb, az eleje meg hosszabb. Bár ki tudja, hogy másoknak is tetszeni fog-e. Ugyanis amikor még suliidőben levágattam 10 centit a hajamból úgy, hogy még azért mindig az állam alá ért, Mac, egy általam igen kedvelt srác, megkérdezte, hogy miért vágattam le.... Na köszi....

De hogy senki ne higgye, hogy pesszimista vagyok azt is leírom, hogy egyáltalán nem vagyok szomorú. Sem azért, mert Joel nem vesz rólam tudomást, sem azért, mert temetésen fogok verset mondani. Nagyon is boldog vagyok!
Meg elkezdtem olvasni A gólyakalifát (Babits Mihály) és nem is olyan rossza, mint amilyenre számítottam. Kellemes csalódás...